"Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér..."
Ezzel a dallal is indíthatnék, valamikor Mezőgazdász Technikusként végeztem majd ebben a szakmában helyezkedtem el. A kezdeti szintről telepvezetőnek majd raktárvezetőnek feljebb lépegetve egyre közelebb kerültem a logisztikához.
Sose felejtem az éppen aktuális tojás szállítmány felrakodásával foglalatoskodó sofőr fiúk szavait ahogy próbálják utitársként elcsábítani a raktárban dolgozó fiatal lányokat, köztük engem is. "De hát Amszterdam olyan szép" mondták mindig vidáman. Mivel mindig olyan élvezettel beszéltek a munkájukról érdekelni kezdett milyen lehet az az Amszterdam. Hol van egyáltalán mert én még az országhatárt sem léptem át sose. Mivel a sofőr felhozatalból nem tudtam kedvemre választani elhatároztam, hogy felfedezem a világot egymagam.
Beíratkoztam C kategória megszerzésére. Elsőre beleszerettem a nagy járművekbe, Mezőgazdászként már a traktorokért is rajongtam. Első 'fuvarozós' munkahelyemen 7,5 tonnás Ategóval gyűjtöttem a kilómétereket. Az ember mindig többet akar, természetesen rögtön a még nagyobb járművek felé sóvárogtam. A nyerges szerelvények munkája sokkal lassúbbnak, tisztábbnak és egyszerűbbnek tűnt. Az első év után bele is vágtam az E kategória megszerzésébe. Az első utanom tudtam, hogy megérkeztem, ez az én járművem.
17 év nemzetközi soförködés után családi problémák miatt szálltam ki. Édesapám halálával Édesanyám egyedül maradt a nagy házban és ezt 35 év házasság után nehezen viselte.
Hazaköltöztem hozzá - társnak.
A sofőrködést nem tudtam elengedni így egyéni vállalkozást nyitottam és ételfutárként dolgoztam tovább. Meglepődve ismerkedtem a városi vezetéssel meg a magyar vezetéskultúrával. Ha nem te vagy a nagyobb egészen másként működik a KRESZ.
Valahogy a városi vezetés nem lett a barátom, próbáltam kitörni, visszakerülni az autópályákra.
Tetszett a vállalkozás nyújtotta szabadság, a munkaidő rugalmas beosztása. Kombináltam a kellemest a hasznossal és alapítottam egy árufuvarozó kft-t. A futárként használt járművet kiegészítve egy utánfutóval terveztem az ételfutár-fuvarozás közti átmenetet. Így született a cég neve is, mert szegény Dácia nem a vasbeton elemek szállítására volt hivatott.
Csakhogy a jogszabályok a felkészülésem alatt megváltoztak és döntenem kellett a kétféle munka között. Az áruszállítás mellett voksoltam és a Daciat eladva, tőke hiányában egy használt Renault Traficba fektettem be. És elindult a PilleFuvar az ő kicsi de annál rögösebb útján. Megismertem a 'tanulópénz' fogalmát és rengeteg mást is. Egyszer fennt egyszer lennt lavíroztam a magánéleti teendők és a munkahelyem életben tartása között. Minden rosszban van valami jó, hiszen rövid idő alatt sok élettapasztalatot szerezhettem. Mire a bankoknál kilobbiztam egy új autót Édesanyám befejezte földi pályafutását és a Papa mellé megpihent. Elvégezte ami az ő feladata volt, felnevelt és támogatott amíg csak szükséges volt.
Így felnőve visszatérhettem a nemzetközi fuvarozásba. Ha nem is egyedi de nem megszokott egyszemélyes kft-ként működni. Az enyém ilyen. Távlati tervben szerepel munkatársak bevonása, hiszen én is megöregszem egyszer. Majd ha csökken a lelkesedésem a fizikai munka iránt akkor elkezdem megtapasztalni a delegálást is. Addig csináltam magamnak egy munkahelyet ahol biztos lehetsz benne, hogy én Bognár Gabriella személyen garantálom a minőségi munkát.
